Helló! A nevem Éva. Pszichológia és a fejlődés-fejlesztés iránt érdeklődő, fordítással és írással is foglalkozó HR szakember vagyok… először így gondoltam kezdeni, aztán rájöttem, hogy ez nem érdekes, nem fontos. Nem ez a fontos. Nem a szakmám, vagy a jelenlegi munkám vagyok, nem ez határoz meg engem. Én, én vagyok. Így egyszerűen. Csak Éva. Ami viszont meghatároz, ami fontos az a miértem.

Azt gondolom mindenkinek van feladata itt a földön. Van dolgunk. Dolgunk van. „Jelet kell rajzolnunk magunkból”. Azt is gondolom, hogy a dolgunkhoz képességeket, készségeket, tehetséget is kaptunk, amit fel kell fedeznünk magunkban, és fejlesztenünk kell. Mindenkiben van valami olyan tudás, tehetség, valami olyan érték, mely által pozitív hatással lehet a világra. Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, fejlődjünk, kapcsolódjunk egymáshoz, alkossunk.

Az én miértem az, hogy egyedit és értékeset alkossak, így inspiráljak másokat, hogy kiteljesedjenek, jobbá tegyék saját életüket, és ezáltal – együtt – a világot is.

A “Make it happen” a mantrám. A horgonyom, a kapaszkodóm, a szárnyaim kapcsa. Ez a három szó az életcélom. Minden benne van. Fel-felvillan előttem, amikor elkenődöm, amikor biztatás kell, vagy épp amikor magával ragad a flow. Néha csak alig láthatóan, szelíden sejlik fel a háttérben, mint afféle vízjel, vagy háttérkép az elmém monitorán, máskor pedig agresszív neonfeliratként villog, hogy vegyem már észre! Sokszor hallom is.

Glenn a mentorom volt. Nem „hivatalos” mentor, magam választottam. Egyszerűen közöltem vele, nem igazán volt beleszólása. Ő vezette az egyik csapatot, akikkel  Angliában dolgoztam jó pár évvel ezelőtt. A kreativitás az innováció és az inspiráció hajtotta (és biztos vagyok benne, hogy hajtja ma is). Gyermeki kíváncsiság és nyitottság jellemzi, ő a gondoskodó vezetés egyik élő példája.

Amikor úgy döntöttem mégis hazajövök, a csapat elbúcsúztatott. 10 éve már, de az akkor kapott lapot ma is kincsként őrzöm, soha nem volt részem ilyen fokú megbecsülésben. Azonnal befogadtak, és nehezen engedtek el.

Glenn, nem tudom miért, de hitt bennem. Látta, hogy több van bennem, hogy van mit adnom, megosztanom, hogy értékes a tudásom, sőt én magam is az vagyok. Pár szavas üzenete így szólt: „Eva, thanks for your hard work and for being you! Good luck with everything and please make it happen. Glenn” (Éva, köszönet a kemény munkádért, és hogy az vagy, aki vagy! Sok szerencsét az életben, és kérlek, csináld meg, váltsd valóra… Glenn)

Ez az üzenet, és a csapat szeretete azóta is velem van. Egy másfél éves lollipop pillanat volt ez az életemben. Megváltoztatott.

10 év telt el. Azóta is dolgozom magamon és a céljaimon. Lassan haladok, sokszor elbukom, aztán felállok és lépkedek tovább. És bár még mindig nem látom tisztán az utat, tovább tapogatózom a ködben, de akárhogyan is, MEG FOGOM CSINÁLNI! Pont.