Amikor először megnéztem ezt a videót, (ezt is) azonnal le akartam fordítani, hogy az is megértse, aki nem beszéli jól az angolt. Szerettem volna, hogy minél több emberhez eljusson, mert nagyon-nagyon hasznos. És élvezetes, és humoros, és vagány, és őszinte. És hiteles.

Meg is tettem: íme, lefordítva, feliratozva. Büszkén teszem közzé :).

Mel Robbins 2:00-nál berobban, és azzal kezdni, hogy „Bár a motiváció mesterének neveztél, szerintem a motiváció egy totális baromság, úgyhogy kezdjük ezzel a beszélgetést!”

Elmondja, hogy egy jó ideje bevettük ezt a maszlagot, hogy a változásra készen kell állnunk. Elhittük, hogy egy nap majd megjön a bátorságunk, egy nap majd elég magabiztosak leszünk, ahhoz, hogy cselekedjünk. Hogy csak a motiváció hiányzik. Ami nem igaz. Az agyunk ugyanis úgy lett kitalálva, hogy megvédjen bennünket a kellemetlen, bizonytalan, veszélyes dolgoktól. Így az agyunk mindenre, ami a megszokottól kicsit is eltér veszélyként reagál. Ilyenkor berobbannak a félelmek, jön a hezitálás, a kétségek és az önszabotázs. Soha nem lesz kedvünk megtenni ezeket a dolgokat, ezért akadunk el, ezért érezzük csapdában magunkat olyan sokszor. Mindannyian tudjuk mit kellene tennünk, ahhoz, hogy elérjük amit akarunk, mégsem tesszük. Nem tudjuk leküzdeni a gondolat és a cselekvés közti szakadékot, megrekedünk a fejünkben, és bírálni kezdjük magunkat – nem tudom, nem vagyok rá képes, béna vagyok, lusta vagyok, nem vagyok elég jó, ki vagyok én, hogy megpróbáljam, nem fog sikerülni, őrült ötlet, hülye ötlet, le fognak nézni, ki fognak tagadni, leégetem magam, mennyire ciki lesz… Ha kihangosítanánk a fejünket, és külső füllel is meghallanánk hogy hogy beszélünk saját magunkkal, mindannyian a diliházban kötnénk ki, hiszen sokszor az ellenségünkkel sem beszélünk úgy, mint saját magunkkal. Ezt tényleg abba kéne hagyni.

Mert hogy is van ez a motiváció?

„Na jó, ennyi volt, vége, holnap, HOLNAP megszületik az új énem! Holnap felkelek időben, elmegyek edzeni, munkát keresek, nem iszom, állati jó lesz. Az új énem, a jövőbeli énem, gyerünk, csináljuk!!! Igaz? Aztán lefekszel, hét óra múlva felébredsz, és pfffffffffffff… nem érzem ezt az új énemet, milyen új én, micsoda hülyeség!… Látod, a motiváció baromság, soha nincs ott, amikor szükséged lenne rá, soha!” (a videón 15:00-nál)

Arról is mesél még Mel Robbins, hogy hogyan vegyük vissza az irányítást az életünk felett és hogyan kapcsoljunk vissza robotpilótából döntéshozó módba. Hogy az életünk 5 másodperces döntésekből áll, és ha tudunk élni ezekkel a döntésekkel, ha visszavesszük az irányítást, egyre hitelesebbé és magabiztosabbá válunk, hiszen a magabiztosság nem egy személyiségjegy, hanem egy készség, amely erősíthető, fejleszthető. A magabiztosság akkor erősödik, ha megtartjuk ígéreteinket saját magunknak (első sorban), így válunk egyre hitelesebbé magunk számára, majd a külvilág felé is. A magabiztosság nem a bizonyosság, hanem a hajlandóság arra, hogy megpróbáljuk. A bátorság, a felelősségvállalás, a hitelesség eredménye. Kis, 5 másodperces döntések építménye.

Mesél még a mintákról, a szokásokról, és azok átrajzolásának módjairól, mesél a szorongásáról, a pánikrohamairól, a családi és személyes csődélményéről, és arról hogyan mászott ki a gödörből. Szól az agy működéséről, a tudatosságról, a saját mentális eszköztáráról és ezek tudományos hátteréről. Mindezt vagány, szókimondó, de kicsit sem bántó, inkább magával ragadó és lebilincselő stílusban, teletűzdelve humorral és hihetetlen energiával.

Érdemes rászánni az időt! Nagyon, nagyon érdemes!

(Ha a bevezetőt kihagynád – bár az is tanulságos – indítsd 2:00-nál.)

A MAGYAR felirathoz kattints a Hungarian felirat melletti CC gombra.

 

 

Ha a fenti videó nem töltődne be vagy indulna rendesen, kattints IDE.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.