Egyre többet hangoztatom, hogy introvertált vagyok. Talán mert azt képzelem, hogy mivel Susan Cain-t, aki az introvertáltakról írt egy könyvet, eléggé felkapták, és engem is foglalkoztat, így evidens, hogy mindenki mást is legalább annyira érdekel, mint engem, sőt 100%, hogy minden emberi tudatába automatikusan letöltődött a “használati utasítás introvertáltakhoz”, tehát már mindenki tudja, hogy mit várhat tőlem és mit nem. Ehhez képest, általában a lelkes „hű-akkor-neked-nagyon-gazdag-belső-világod-van-és micsoda-fantáziád-lehet” felkiáltás helyett azt a reakciót kapom, hogy „ahhh, a cégnél az egyik emberem is intro… nagyon jól dolgozik, de olyan csendes… mit kezdjek vele?” Vagy „a gyerekem is intro, és képzeld, hallani sem akar arról, hogy a 2 hét sporttábor, 1 hét tánctábor, 1 hét zenetábor után elmenjen az intenzív színjátszó körre, most mit csináljak vele?” Vagy „a házastársam soha nem mesél semmit, úgy kell kihúzni belőle a szavakat, hogy vegyem rá, hogy minden gondolatát elmondja?”

Hmmm… Ezek szerint mégsem töltődött le az a használati utasítás…

Megkísérlek egy rövidkét:

1. Használati segédlet introvertáltakhoz – szülőknek és tanároknak

Drága szülők! Nincs baj a gyermeketekkel! Egyszerűen szüksége van arra, hogy legyenek „üres idők” is a naptárban. A tábor szuper dolog, ha két tábor közt van egy kis szünet. Ne essetek kétségbe, ha nincs kötött program a nyár minden napjára. Hadd találja ki ő mit szeretne csinálni, hadd lazítson a szobájában egy picit, ha épp annak érzi szükségét. Hadd olvasson, hadd írjon, rajzoljon, játsszon, hadd elmélkedjen a világ nagy dolgairól, vagy csak bambuljon. Igen, néha bambul is. A fejében olyankor is rengeteg minden történik. Nyugalom, nem fog egész nyáron a szobájában kuporogni, ettől nem kell félni, de néha visszavonul majd. Mert szüksége van arra, hogy egyedül is legyen. Néha még a játszótéren is…

Jó, ha van egy saját helye. Egy saját szoba, vagy annak egy leválasztott része, amit úgy rendez be, ahogy akar, olyan színnel festi ki, olyan plakátot tesz ki a falra, amilyet akar. Hadd legyen az az ő kuckója. Imádni fogja. A tudta nélkül ne rendezzétek át, ne fessétek át, ne pakoljatok el helyette. (Még ha rendetlen is, előbb-utóbb rájön, hogy sokkal kellemesebb úgy a kuckója, ha rend van.) Sokat lesz ott, de ha megkapja a választás lehetőségét, és nem nyaggatjátok folyton, sokkal gyakrabban jön majd ki és tölti az időt a családdal a közös helységekben, vagy hív oda titeket, hogy megmutassa éppen mivel foglalatoskodik. Ő is igényli a társasági életet, és a családdal töltött időt, csak nem mindig a legmozgalmasabb módon.

Néha kérdezzétek meg, hogy rendben van-e, ha odaültök kicsit, hogy „vele legyetek”, és kuporodjatok oda mellé. Csak legyetek ott. De akkor tényleg legyetek ott, legyetek jelen. Legyetek együtt csendben. Meglepődtök majd milyen meghitt tud lenni a csend, együtt. Olvasni is lehet együtt, ez nagyon megnyugtató egy introvertáltnak. Vagy együtt alkotni valamit. Az is jó csendben, de ilyenkor gyakran magától kezd majd el mesélni valamit. Fontos neki, ha megoszthatja a tehetségét, érdeklődését, így erősebben tud kapcsolódni hozzátok. Az őszinte érdeklődés mindig nagyon jólesik neki, ahogy az elismerés is. Ismerjétek meg és fogadjátok el a szükségleteit. Ne akarjátok, hogy kiforduljon önmagából és olyan legyen, amilyen nem tud (és nem is akar) lenni. Inkább erősítsétek, bátorítsátok, hogy ossza meg a belső világát. Ha biztonságban érzi magát, érzi, hogy alapból szeretik és elfogadják, sokkal könnyebben és gyakrabban megnyílik majd.

Drága tanárok! Mint látjátok, az introvertált gyerekek alapvetően csendesebbek. Nehezebben oldódnak és lassabban barátkoznak. Inkább egy-két jóbarátot választanak, mint sok havert. Inkább kettesével töltik az időt, vagy kisebb csapatban. Nagy eséllyel nem ők lesznek az osztály bohócai, vagányai.

Nem kedvelik a számtalan és végeláthatatlan csoportos feladatokat. Persze, az is kell, hasznos is, kis csapatban jól dolgoznak, egy bizonyos határig élvezik is, de ilyenkor sokkal hamarabb lemerülnek. Szükségük van időre és és egyéni munkára is. Az intro gyerekek szeretik az egyéni feladatokat, mert akkor egy dologra koncentrálhatnak, és jó esetben nincs zaj körülöttük. A dolgozattal elvannak, de a szóbeli felelés, osztály előtt szereplés nekik horror, főleg, ha a tanár türelmetlen, ingerült, vagy goromba, és akkor is, ha hirtelen szólítják fel őket. Ilyenkor előfordul, hogy akkor is bennük ragad a szó, ha egyébként tudják az anyagot.

Ha nem kérdezik őket, ritkán beszélnek. Általános kérdésre rövid egyszavas választ fognak adni, konkrét, nyitott kérdésekkel nagyobb eséllyel lehet beszédre bírni őket. Írásban aktívabbak, sokszor a művészetekben is van tehetségük. A támogató figyelmet hálásan fogadják, a faggatást azonban nehezen tűrik.

A szünidő után kicsit morcosabbak lehetnek, mint általában, kell egy kis idő, mire visszaállnak suli-módba. Bár ez valószínűleg mindenki mással is így van…

2. Főnököknek, vezetőknek, kollégáknak

A felnőtteknek is szükségük van a saját időre, a saját helyre, ez nem korfüggő. Az intrók nem tudnak olyan ingergazdag környezetben töltődni, ahol saját gondolataikat sem hallják. Nem lesznek túl produktívak sem. Ezért ha pl. egylégterű irodában kell dolgozniuk, be fogják dugni a fülüket, és zenét fognak hallgatni. Vagy elvonulnak egy kis tárgyalóba, ha lehet. Vagy körbebástyázzák magukat növényekkel és igyekeznek elbújni mögéjük. Nevetségesen hangozhat, de sokszor a mosdóba menekülnek, hogy legyen pár nyugodt percük. Nem szeretnek telefonálni, inkább írásban kommunikálnak, ha tehetik.

Ha intro kollégád, vagy beosztottad van, kérlek hagyj neki elég időt, hogy megcsinálja a feladatát. Ne sürgesd, ha nem muszáj. Email-ben kérj egy rövid státusz riportot, ha aggódnál. Ne támadd le és kezdd el bombázni kérdésekkel, miközben valami mást csinál és ne követelj tőle azonnali választ, inkább kérd meg, hogy gondolja át a kérdést, és beszéljetek a témáról pár perc múlva. Hadd készüljön fel, vagy nézzen utána, aminek utána akar nézni. Beszélgetések alatt egyszerre egyet kérdezz, és várd meg a választ, mielőtt felteszed a következő 20 kérdést egy levegővétellel. Kérdezz konkrétumokat, általános kérdésekkel nem tud mit kezdeni. Tartsd tiszteletben a privát szféráját, ne hajolj túl közel és ne érintsd meg, hacsak nem vagytok közeli baráti kapcsolatban is. Ismerd el a munkáját, adj neki pozitív visszajelzést, de ne hozd kínos helyzetbe azzal, hogy hirtelen ráirányítod a reflektorfényt. Az első all staff meeting-jén például ne ugorj fel, és nyomd oda az orra elé a mikrofont (anélkül, hogy jó előre felkészítetted volna rá, hogy ezt fogod tenni), hogy „köszöntjük új kollégánkat, kérlek mondj pár szót magadról”, mert ezzel lesokkolod, semmi értelmes nem fog az eszébe jutni, így tűzvörös fejjel kinyög majd két alapmondatot majd visszazuhan a székére, azt kívánva, bárcsak azonnal elsüllyedne.

Néha egyedül akar majd ebédelni. Hadd tegye. Ne nézz furcsán rá, ha ezt teszi. Lehet, hogy egész nap ez az egyetlen lehetősége a töltődésre, vagy hogy rendezze a gondolatait. Nem azért ebédel egyedül, mert utálja a kollégákat, és pláne nem azért mert lenézi őket, és nem akar közösködni velük. Egyszerűen rendeződnie kell, és talán csak ez a fél órája van arra, hogy megtegye.

Tárgyaláson, értekezleten figyelj rá, hogy legyen lehetősége elmondania a véleményét. Kérdezd meg mit gondol, hisz minden vélemény fontos. Egy intro nem fog részt venni egy heves szócsatában, inkább kivár. Várja a lehetőséget, hogy szót kapjon, így viszont sokszor előfordul, hogy bennreked a mondandó, mert a harsányak elvitáznak, majd seperc alatt szétszélednek, így a lehetőség elszalad. Nyilván az intróknak is ügyelniük kell erre, és meg kell tanulniuk hallatni a hangjukat, de ha teheted, segíts neki azzal, hogy irányítod (facilitálod) a beszélgetést.

Az introvertáltak nem lelkesednek a kötelező társasági programokért. Az óriás, nagy bulival záruló csapatépítő programok nem tartoznak a kedvenceik közé, pláne, ha két-, vagy többnapos a program és két-, vagy többágyas szobákba kényszerülnek a kollégákkal. Az esti mulatságon, ha már ott kell lenni, a tánc helyett általában egy csendesebb sarokban beszélgetnek egy-egy ismerőssel, vagy kisebb társasággal. Nem ők lesznek a buli önjelölt ceremóniamesterei, vagy az, akit kíváncsian körbeállnak a többiek, mert folyamatosan sztoriban van. Vélhetőleg elég korán lemerül, és visszavonulni igyekszik majd.

3. Barátoknak, társaknak

A fentieken kívül egy intrónak nehezére esik felszínes dolgokról csevegni, vagy túl általános kérdésekre válaszolni. Pl. a „hogy vagy, mi újság?” kérdésre ritkán tud hirtelen többet mondani a „köszönöm jól, minden rendben, nincs semmi különös” válasznál. Segít, ha konkrét kérdéseket kap: Hogy telt a hétvégéd? Nézted a meccset? Miről szól a  könyv, amit olvasol? Mit gondolsz erről… mi a véleményed arról… milyen érzés neked, hogy most ez történik…? Mi foglalkoztat éppen? Legyenek nyitott kérdések, és legyenek konkrétak. Ha nem jön kérdés, akkor arra következtethet, hogy senkit sem érdekel, mi történt vele, vagy mit gondol, míg egy extrovertáltabb fél azt gondolhatja „minek kérdezgessem, úgyis elmondja magától, ha valamit meg akar osztani”.

Egy intro nem tudja elmondani minden gondolatát, mert egyszerre rengeteg dolog van a fejében, csapong, és nem egyesével, egymás után jönnek a gondolatok, hanem egyszerre, egymás átfedésében, így, ha hirtelen megzavarják, vagy megkérdezik „most mire gondolsz?” sokszor ő maga sem tudja, mert nem tud hirtelen kiválasztani egyetlen fonalat a teljes gombolyagból. Főleg, ha nő. Higgyétek el, így van. Ez (is) saját tapasztalat.

Kérlek ne sértődj meg, ha nem veszi fel a telefont, vagy nem hív azonnal vissza. Tudod, van egy kis averziója a telefonnal, de túl fogja tenni magát rajta, mert fontos vagy neki. Ha szomorú, vagy gondja van, ne faggasd, csak jelezd hogy ott vagy neki, ott vagy vele, ha szeretne beszélni. Kuporodj mellé. Főzz neki egy teát, vagy hívd el kávézni. Küldj neki egy üzenetet, tudasd hogy ott vagy, ha szüksége van rád.

Nyaraláskor tervezd be, hogy töltődnie is kell. A 24 órás városnézés szép dolog és jó buli, de utána 3 napig használhatatlan és morcos lesz, békésebb lesz a nyaralás ha kiegyensúlyozottabb a program.

Végezetül, ha jót akarsz, mindig tartasz magadnál egy kis csokit…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.